Biopiac, a tudatos vásárlók találkozóhelye

Mit nevezünk bioterméknek?

A biotermékek, más szóval az ökológiai termékek olyan növényi és állati eredetű élelmiszerek, takarmányok, alapanyagok, amelyeket jogszabályokban rögzített szigorú szakmai előírásokat betartva, a szakminisztérium által elismert ellenőrző szervezet felügyelete mellett állítottak elő. Feldolgozott, több komponensből álló élelmiszerek esetében csak az minősül bioterméknek, amely legalább 95%-ban tartalmaz bio összetevőket. Itt szeretnénk kiemelni, hogy az ellenőrzés a termék előállításának folyamatára vonatkozik, és nem szermaradvány tartalom vizsgálatot jelent. 

Minek nevezzelek? Ökológia? Bio? Natúr? Reform? Konvencionális?

Manapság gyakran alkalmazott jelzők a „bio” és az „öko” szavacskák, amelyeket az élelmiszerektől a napi használati tárgyakon, vegyipari cikkeken át a szórakoztató elektronika eszközeihez kapcsolva alkalmaznak azok készítői, forgalmazói azért, hogy termékeiket jobban tudják értékesíteni. Ez azért sikerülhet, mert a fogyasztók számára a jelző pozitív üzenetet hordoz, mégpedig azt, hogy a termék az élet („bio”) folyamatainak vagy a környezet („öko”) sajátosságainak figyelembevételével készült.

Gyakran a két szó csak reklámfogás, csupán üzenet a fogyasztónak, hiszen ahol a „bio”, „öko” jelölés feltételei nem szabályozottak, a termékek pozitív tulajdonságai viszonylagosak, vagyis egészen mást takarhatnak, mint amit a fogyasztó mögéjük képzel.

Egészen más a helyzet a mezőgazdasági alapanyagok és az élelmiszerek esetében. Rájuk nézve az EU-ban, így Magyarországon is, jogszabály, a Tanács 837/2007/EK Rendelete írja elő, hogy milyen követelmények betartása esetén lehet a termék „bio”, „öko” jelölésű . Ez azt jelenti, hogy a fogyasztók és a termelők között kizárt a félreértés, és azt is, hogy szabálysértést követnek el mindazok, akik a jelölést nem az előírásoknak megfelelően és ellenőrzési rendszerben előállított termékre alkalmazzák.

A „bio” („biológiai") megjelölés a legismertebb Magyarországon, bár a hazai jogszabályok az „ökológiai” szó használatát írják elő. Az EU országaiban saját nyelvükön ugyancsak ezeket a kifejezéseket és rövidítéseiket (öko, bio, eko, stb.) alkalmazzák az „organic" mellett.

A jogszabályi háttér miatt élesen elkülönül a bio élelmiszer az egyéb divatos, de pontosan nem körülírt olyan termékektől, mint az alternatív (=más), integrált (=speciális környezetkímélő növényvédelemmel előállított), natúr (=természetes), reform, vegyszermentes stb. elnevezésűek.

Konvencionálisnak azokat a termékeket nevezzük, amelyek előállítása során vegyszereket és műtrágyákat használtak fel. A konvencionális mezőgazdasági termékek egy gyűjtő fogalom, olyan termékeket jelöl, amelyeket nem ökológiai módon előállítottak elő. Az elnevezés kicsit megtévesztő lehet, mert nem a hagyományos paraszti termelést értjük alatta, hanem a vegyszerekkel és műtrágyákkal támogatott mezőgazdasági termelést. 

Mi jelzi a biominőséget az élelmiszerek csomagolásán?

A biotermékek jelöléséről is pontosan rendelkezik a jogszabály, ami szerint nem csupán a bio eredetre kell utalni, hanem fel kell tüntetni az utolsó ellenőrző szervezet nevét és kódszámát. Pl. Bio szilvalekvár; Ellenőrizte Biokontroll Hungária Nonprofit Kft., HU–ÖKO–01.

Miért drágábbak az ökoélelmiszerek?

-Magasabb kockázat és kisebb hozam a termelésben

A biogazdálkodásban a gombás, baktériumos betegségek és a kártevő rovarok, atkák ellen csak néhány biztonságos, fel nem szívódó szer használható, például réz sók, elemi kén, olajos készítmények, mikrobiológiai készítmények. Ezek nem veszélyeztetik egészségünket, környezetünket, ugyanakkor nem lehet velük olyan megsemmisítő csapást mérni a kártevőkre és kórokozókra, mint az általánosan használatos szintetikus permetező szerekkel. A termés akár 90%-át megsemmisülhet a kórokozónak kedvező időjárási körülmények között.

A gyomok és a vadak elleni védekezés sem történhet vegyszeresen, olyan drasztikus módon, mint mondjuk a konvencionális gazdálkodásban. A gazdának sokszor termés kiesését jelent, hogy nem tud védekezni a vadak és a gyomok ellen.

A nyers alapanyagok megtermelése a gyümölcs ültetvényeken, a kertészetekben és a szántó területeken sokkal kockázatosabb a termelő számára, mint a konvencionális termelés során. A megfelelő mennyiségű és minőségű alapanyag termeléshez elegendő tápanyaghoz kell jutnia a növénynek, melyet a talajból vesz fel. Ökológiai mezőgazdálkodásban a talaj természetes tápanyag szolgáltatására kell támaszkodni, kiegészítésként csak természetes anyagok használhatóak fel, mint például a zöldtrágya, szerves trágya, bányászott termékek, mikrobiológiai készítmények, illetve a pillangós növények jótékony, nitrogén megköt hatása. Szigorú előírásoknak megfelelő és tanúsítvánnyal rendelkező baktérium készítmények is kijuttathatók, amelyek a talajban lévő tápanyagok könnyebb felvehetőségét szolgálják. Mindezek együttesen sem adnak annyi könnyen felvehető tápanyagot a növényeknek, mint a mesterséges hozamfokozók, műtrágyák, amelyek könnyen felvehető és a növény által is mozgósítható tápanyagaikkal megpuffasztják a növényt. Ez a módszer azonban hosszú távon nem tesz jót a talajnak sem.

Bizonyított, hogy a biogazdaságokban a talaj természetes tápanyag forrásai növekednek az évek alatt, ami a növények ideális és fokozatos növekedéséhez elengedhetetlen. Biogazdálkodás során a talaj kizsigerelésének elkerülése miatt kevesebb magot, csírát vetnek 1 ha területre, minden növényfajból. Például őszi búza esetén 5-5,5 millió csíra helyett csak 4-4,2 millió csírát, amelynek következménye, hogy kevesebb a betakarított termény is, 5-6 t/ha helyett 3 t/ha. Az eleve kevesebb csíraszám mellé jön a gyomok elnyomó hatásából származó ritkulás vagy a vadkár, amit már fentebb említettünk. A környezetet is óvó eljárások az egészséges, bioélelmiszer előállítás során kevesebb termést jelentenek, amit az árak felemelésével kompenzál a gazda.

-Nagyobb kézi munkaerő igény

A másik ok, amiért az ökoélelmiszerek drágábbak lehetnek, hogy több emberi munka szükséges az előállításukhoz. A biogazdálkodás általában kisebb családi gazdaságokban folyik, ahol sokszor gépek hiánya és a terület nagysága miatt is kézi munkaerőt alkalmaznak. A vegyszeres gyomirtás nem engedélyezett, ezért szükség lehet kapálásra, gyomlálásra. A nagyobb kártevők kézzel történő összegyűjtése sem szokatlan, vagy a fertőzött növényi részek levágása és összegyűjtése. A kézi munkaerő pedig időigényes és költséges.

-Járulékos költségek

A biogazdának és gazdaságának sok feltételnek meg kell felelnie, amit az Európai Uniós jogszabályok előírnak. A bizonyíték, hogy a gazda ezeket a jogszabályokat betartotta, a tanúsítvány, amelyet a hazai ellenőrző szervezet ad ki. A terület és az egyes termékek, a termelési ágazatok és tevékenységek mind külön tanúsítványt kapnak, melynek ellenőrzése természetesen pénzbe kerül.

A biotermékek drágábbak, de jobbak-e?

A magasabb árral általában extra szolgáltatásokat kapunk, ez a bioélelmiszereknél sincs másképpen. Mondhatjuk, hogy extrákat, többletszolgáltatásokat kapunk a konvencionális termékekhez képest fizetett felárért cserébe.

-Egészség

Az első és általában a legfontosabb „extra” a fogyasztó egészsége. Ma már bizonyított tény, hogy az ökoélelmiszer rendszeres fogyasztása jótékony hatással van a szervezetünkre és ezzel együtt az ellenálló képességünkre, az egészségi állapotunkra is.

A termelésből származó vegyszermaradvány, antibiotikum és GMO mentesség mellett az élelmiszereket nem teszik ki ionizáló sugárzásnak és nem használnak mesterséges adalék és színező anyagokat sem. Sokat számít, hogy nem viszünk be a szervezetünkbe felesleges, ártalmas és mesterséges anyagokat, de emellett még az ökoélelmiszerek mellett szól, hogy több vitamin, tápanyag és ásványi anyag vihető be velük, mint az ugyanakkora adag konvencionális étel elfogyasztása esetén.

Különböző tesztek bizonyítják, hogy a biogazdálkodásból származó termények szárazanyag tartalma és a mikrobiológiai ellenálló képessége nagyobb, így könnyebben tárolhatók és sokáig fogyaszthatók. Mérések mutatták, hogy az íz- és zamatanyagok, valamint a természetes fitovegyületek, antioxidánsok mennyisége nagyobb a bioélelmiszerekben a konvencionálisakhoz képest. És akkor még nem említettük, de most már bizonyított tény, hogy a bioélelmiszerek vitálaktivitása¹, fénytárolási² kapacitása is jobb. Laboratóriumi vizsgálatok során patkányokat, csirkéket és nyulakat állítottak választási lehetőség elé és az esetek szignifikáns részében a biotakarmányt választották. Akkor mi emberek, miért választanánk a konvencionálisat?

-Környezetvédelem

A biogazdálkodás olyan környezetkímélő eljárásokat használ, amely nem hogy megtartja a talaj és a környezet állapotát, de javítja is az évek alatt. Nem törekszik a gyomok és kártevők teljes kiirtására.

Sok esetben a mezőgazdasági területen kívül élő növényekre és állatokra is negatív hatással van a nagyfokú vegyszeres kezelés. A biodiverzitás megőrzése pedig fontos feladatunk a jövő generációinak érdekében.

Az ökológiai gazdálkodás alá vont területek változatos növényzete például több rovart vonz, ezért előnyben részesítik a madarak is. A fészkelés során sincsenek annyira bolygatva, mint egy nagyüzem területén, ahol a gépek nem kímélik a fészkeket sem.

A beporzó állatok világszerte nagy veszélyben vannak és sok helyen a kihalás fenyegeti őket. Az ökológiai gazdálkodás nem használ a méhekre, vadméhekre, poszméhekre, pillangókra, repülő melegvérűekre (denevérek) és a kistermetű madárfajokra veszélyes vegyszereket.

A hasznos talajlakó élőlények, mint például a földigiliszta és számos ízeltlábú faj nagyobb számban fordul elő ökológiai művelésű talajokban. A gazdag talajélet megőrzése fontos a lebontási folyamatokban és a természetes körforgásban.

A biogazdálkodásban tiltott műtrágyák azonnal felvehető tápanyagot jelentenek a növényeknek, amely könnyen felvehető tápanyagot nem mindig képes a növényzet teljes mértékben hasznosítani. Ilyenkor a felesleges nitrát a talajba mosódik és a felszíni és felszín alatti vizeket szennyezi. A nitrát az élővilágra és az emberekre is veszélyes. Csecsemőknél a túlzott nitrát bevitel methahemoglobinaemiát okoz, mely halálos kimenetelő is lehet.

-Tágabb ökológiai összefüggések

Svájci tudósok kutatásai alapján az ökológiai gazdálkodás még az árvizek csekélyebb rombolásában is nagy segítséget nyújthatnak, mivel a porózusabb talajszerkezet, ami a hasznos talajélőlényeknek (leginkább gilisztáknak) köszönhető, több vizet képes felvenni, így felfogva a nagyobb mennyiségű vizet a falvak és városok előtt.

Az élet körforgásának fenntartásához járul hozzá az ökológiai gazdálkodás a beporzó állatok védelmével, így biztosítva a vad- és kultúrnövények szaporodását a beporzás által.

A földi élethez nélkülözhetetlen élővizeink és ivóvizünk védelméhez is hozzájárul az ökológiai gazdálkodás. A konvencionális gazdálkodásból a talajvízbe, a felszíni vizeinkbe kerülő agrokemikáliák megmérgezik az élővilágot és ihatatlanná teszi azokat az emberek számára.  A biogazdaságokban nem használnak műtrágyákat és szintetikus növényvédő szereket, így azok be sem mosódhatnak vizeinkbe.

A konvencionális mezőgazdaságban felhasznált vegyszerek gyártása igen megterhelő a környezetünknek és olyan ipari balesetek forrása, amelyek emberre, állatvilágra és a környezetre is veszélyes anyagokat juttat nagyobb mennyiségben a gyár területén kívülre is.

-Hagyományőrzés

A biogazdálkodás során sokszor őshonos régi magyar növény- és állatfajtákat, tájfajtákat választ a gazda, amely a hagyományok megőrzésében, a hungarikumok életben tartásában is nagy szerepet játszik. Ugyanúgy kulturális örökség része a magyar szürkemarha, a racka juh, parlagi baromfi, mert a történelmünk része, mint egy Árpád kori templom.

Mindenki maga dönti el, hogy megéri-e neki kifizetni a biotermékekért a felárat.

A biotermék drága, a magunk és környezetünk egészsége még drágább!

Lehet-e egyáltalán biogazdálkodni Magyarországon, hiszen a csapadékkal, széllel, öntöző vízzel növényvédő szer maradványok kerülnek a biotermékekre is?

A növényvédő szerek maradványai még a sarkvidéki jégben is kimutathatók, tehát tökéletes mentességet az ökológiai gazdálkodás előírásai sem tudnak biztosítani. Azt viszont igen, hogy a termelésből ne kerüljenek felszívódó agrokemikáliák a táplálékunkba és a környezetünkbe, valamint elkerülhetjük az élelmiszeriparban általánosan elterjedt, mesterséges ízesítő anyagokat, tartósítószereket, egyéb kétes hatású összetevőket. 

Mi a GMO és miért tilos a GM szervezetek használata ökológiai gazdálkodásban?

A GMO egy mozaikszó, a genetically modified organism rövidítése, genetikailag módosított élőlényt (növényt, állatot, mikroorganizmust) jelent. A GMO-kat mesterségesen, génsebészeti úton állítják elő, úgy, hogy az élőlény örökítő anyagába egy másik faj génjét ültetik át. Egy olyan gént, amely valamely kívánatosnak mondott tulajdonságot kódol. Mezőgazdasági szempontból a legelterjedtebb „beépített tulajdonság” egy rovarölő baktérium toxin termelését és egy minden növényi életet elpusztító gyomirtó szer tűrését jelenti. Mostanra már széles körben használják a GM technológiát, nagyobb hozamok, teljesítmények eléréséért, például a GM pisztrángok gyorsabban elérik az értékesítési súlyúkat, a GM alma nem barnul meg felvágás után, a GM tulipán később hervad el. A XXI. században egyre több területen vezetik be a GM technológiát, sajnos azonban használatukat, fogyasztásukat nem előzte meg alapos vizsgálat. Egyre több kutató által napvilágra hozott vizsgálat igazolja a GMO élelmiszerek egészségkárosító, rákkeltő hatását.

A genetikai módosítás nem a hagyományos növénynemesítés egy gyorsabb és tudományosabb formája. A növénynemesítés során egymással azonos vagy egymáshoz közel álló fajták egyedeit keresztezik egy előnyösebb fajta létrehozása érdekében. Az ivaros szaporodással ellentétben a genetikai módosítás esetében, az állati géneket átrakhatják növényekre, az emberi géneket állatokra, a baktériumok génjeit növényekre és így tovább. A természetben ezek a GM szervezetek, növények nincsenek jelen és veszélyeztetik az élővilágot, felborítják az ökoszisztémát, a totális gyomirtó szerek nagyfokú veszélyt jelentenek a beporzó szervezetekre, használatuk során összeomlik a talaj életközössége, szennyeződik a környezet, ugyanakkor nem oldják meg az éhezést, nem csökkenti a mezőgazdasági vegyszerhasználatot, vagyis a fogyasztók számára csak hátrányokkal járnak.

A GMO mentességet egyre nehezebb megőrizni. A szántóterületeken a keresztbe porzás, a GM és a hagyományos eljárással nemesített növények között igen nagyfokú lehet, valamint a már betakarított termények és a feldolgozott élelmiszerek is keveredhetnek. Amerikában az ételek 70%-ában kimutathatóak a GM alapanyagok.

Magyarország eddig megtartotta GMO mentességét és harcol a továbbiakban is az ország GMO mentességének megőrzése érdekében. Az Európai Bizottság megszavazta, hogy minden tagállam maga döntsön a GMO termesztés engedélyezéséről. Egyelőre a termesztés tilos Magyarországon, azonban az import takarmányok és egyéb élelmiszerek behozatalát nem tudják megakadályozni. A biotermékek garantáltan GMO mentesek.

SZTEREOTÍPIÁK

A biogazdák tényleg nem permeteznek?

Permeteznek, de olyan szerekkel, amelyek a növények szöveteibe nem szívódnak fel. Az ökológiai gazdálkodás növényvédelmében a hangsúly a megelőzésen van. Rendelkezésre áll néhány ökológiai gazdálkodásban engedélyezett, biztonságos hatóanyag, például mikrobiológiai készítmények, olajok, elemi kén, rézsók, amelyek szükség esetén felhasználhatók.

Valóban nem kaphatnak gyógyszert a biogazdaságban nevelt állatok?

Egy biogazdaságban a gazda mindent megtesz, hogy az állat jól érezze magát, stressz mentes körülmények között éljen, ne legyen beteg. Ha mégis felüti fejét valamely betegség, elsősorban természetes gyógymódot alkalmaz a gazda (gyógynövényeket, homeopátiát, akupunktúrát), de ha az állat állapota megköveteli, nem hagyja szenvedni, és szükség esetén gyógyszerekkel kezeli a beteg állatot, de soha nem rutinszerűen. Antibiotikum használata után az egészségügyi várakozási idő kétszeresére nő, mint a konvencionális gazdaságokban.

A biogazda olyan körülmények között tartja állatait és úgy gondozza őket, hogy az megfeleljen az állat természetes igényeinek. Erről többet ide kattintva olvashat.

Minden bioalma kukacos?

A biogazdálkodásban a gombás, baktériumos betegségek és a kártevő rovarok, atkák ellen csak néhány biztonságos, fel nem szívódó szer használható, például rézsók, elemi kén, olajos készítmények, mikrobiológiai készítmények. Ezek nem veszélyeztetik egészségünket, környezetünket, ugyanakkor nem lehet velük olyan megsemmisítő csapást mérni a kártevőkre és kórokozókra, mint az általánosan használatos szintetikus permetező szerekkel. Az almában néha megmarad a kukac, a káposzta levelén a liszteske, de ezeket könnyen el lehet távolítani vagy lemosni fogyasztás előtt. Az almában a kukac semmilyen ízbeli elváltozást nem okoz. A bioélelmiszerek tárolhatósága bizonyítottan jobb (többek között a magas szárazanyagtartalma miatt), mint a konvencionálisaké, így talán az sem jelent problémát a tárolás során, ha kártevők már kicsit belekóstoltak.

Ugyanezen az alapon szokták még emlegetni, hogy a bioélelmiszerek nem olyan szépek, nagyok és mutatósak. Valóban igaz, hogy a Spanyolországból importált konvencionális eper nagyobb, keményebb az állaga és sokszor vakítóan rikító piros, azonban, ha megkóstoljuk, máris érezni fogjuk, hogy ez csak egy epernek látszó gyümölcs. Íz- és zamatanyagokban össze sem lehet hasonlítani a biotermesztésben nevelt, talán kisebb, talán nem olyan piacos eperrel. A sárgarépák néha nem olyan egyenesek, a cékla néha nem olyan nagy, mint a konvencionális termesztésből származóak, azonban ne felejtsük el, hogy a „csúnyácska” külső nem kötelezően megjelenő elem a biotermesztésben. Sokszor az ökotermékek kiváló eredményeket érnek el külső megjelenésben is, amellett, hogy a csodálatos íz és zamat biztosított.

Csak feldolgozatlan növényi termékek kaphatóak bio minőségben?

Az egyik legnagyobb félreértés még mai napig is, hogy a biotermékek közül csak vegetáriánus vagy vegán táplálkozási cikkeket lehet beszerezni. Ez alapvetően ellent mond a biogazdálkodás fogalmának, ahol a legtöbb estben egy zárt rendszer felépítésén munkálkodik a gazda. Az állatok alól kikerülő szerves trágyával megszórt területen neveli a takarmányt és a piacra szánt zöldségeket. Nem lenne gazdaságos lépés, ha az állatokat csak a trágya miatt tartanák, természetesen a vágóérett példányokat színhúsként, vagy feldolgozott termékként, például sonka, kolbász, szalámi, virsli értékesíti. Az állati termékeket sem dobják ki, a tejből sajtot, tejfölt, túrót készítenek, a baromfik tojását is értékesítik. Látható, hogy biominőségben sok állati (feldolgozott) termék is kapható.

A biotermékek palettája már nagyon széles. Minősített kozmetikumok, textil- és ruhaneműk, de tisztítószerek is kaphatóak biominőségben. Az EU jogszabálya szerint élő vagy feldolgozatlan mezőgazdasági termékek; feldolgozott, élelmiszernek szánt mezőgazdasági termékek; takarmányok számítanak az ökológiai termék kategóriába. Azonban Magyarországon is a hivatalos minősítő szervezet, például hazánkban a Biokontroll Hungária Nonprofit Kft, saját feltételrendszert dolgozhat ki olyan termékekre vagy termékcsaládokra, amik az EU szabályozás alól kiesnek. Magyarországon ilyen például a halastavi haltartás, a vadaskerti vadtartás, a nyúltartás, a fürjtartás, a tömegétkeztetés és a kozmetikumok előállítása. Magyarországon textil és tisztítószert nem minősítenek, de az import lehetővé teszi a bio tisztítószerek, mosószerek, öblítők és egyéb háztartási szerek beszerzését. Textilíát és ruhát a GOTS (Global Organic Textil Standards) alapfeltételei alapján minősítenek és most már beszerezhető nagyobb ruhamárkák boltjaiban is. Bio minőségű ruhákról és textilek minősítéséről a Szövetség áprilisi Hírlevelében olvashat többet, a „Csak divat a bioruha?” című cikkben.

Bio minőségben gyakorlatilag minden megvásárolható, amire szükségünk van. A fentebb említetteken felül például kávé, tea, kakaó, csokoládé, gyümölcslevek, szörpök, borok, fűszerek, gyógynövények, olajok, lekvárok, méz, pékáruk, sütemények, bébiételek, de kaphatóak sminkek, szépségápolási termékek, biogyapotból készült női egészségügyi termékek is.

A biotermékek íztelenek?

Ez a sztereotípia valószínűleg onnan ered, hogy az ökológiai gazdálkodásból származó termékeket először a nagyközönség elé olyan éttermek tálalták fel, amelyek eltértek a hagyományos magyar, erős fűszerezésű ételektől. Az első vegán vagy vegetáriánus éttermek kínálata sokaknak íztelennek hatottak a magyar pörkölt után. Eleinte a szóját, a szejtán, a korpát és alapvetően a húspótló készítményeket azonosították a biotermékekkel. Nem minden esetben, de sokszor a tudatosan bioélelmiszereket fogyasztó vásárló szeretne egészségesebben főzni, ezért csökkenti, elhagyja vagy pótolja a só és cukor használatát, ami szintén először furcsa lehet, akár íztelennek is hathat. Ez természetesen nem minden háztartásban van így, van, aki nagyon is szereti a bioalapanyagokból készült fűszeres, ízes ételeket, mely elkészítéséhez most már nehézség nélkül beszerezhető minden kellék.

A bio minőségű élelmiszerek csak alapanyagok. Kihangsúlyoznánk, hogy semmilyen táplálkozási irányzat vagy életforma nem társul kötelezően az ökoélelmiszerek fogyasztásához. Mindenki maga dönti el, hogy milyen irányzat, stílus, trend alapján készíti el vagy fogyasztja az ökológiai minőségű alapanyagokat. Az öko tehát minőséget jelöl, nem pedig egy irányzatot.

Az íztelenség sztereotípiát kívánta elhessegetni a köztudatból például az a cég, amely csak biofűszerek importjával foglalkozik, a több mint 100 különleges és hétköznapi fűszerek csomagolására receptajánlatokat és felhasználási javaslatokat is nyomtat a népszerűsítés kedvéért.

Alapvetően a nyers ökozöldségek és ökogyümölcsök íz- és zamatanyagok terén jobban teljesítenek, mint a konvencionális társaik, a belőlük főzött ételek vagy az elkészített saláták ízletesebbek. 

Forrás: Magyar Biokultúra Szövetség www.biokultura.org